Szamosi Judit, Dr. Bede Viktória, Nagy Annamária
„Idő a testnek, idő a léleknek”
Hogyan segítheti testünk és mozgásunk megismerése önismeretünk mélyülését?
Létezésünk egészen fogantatásunktól kezdve testbeágyazott.
Már az első és egyik legfontosabb életeseményünk, a születésünk is eredendően testi tapasztalat. Kapcsolatkészen érkezünk a világra: mocorgással, hangadással, arckifejezésekkel kommunikáljuk szükségleteinket. A gondozójával való kapcsolata során, a csecsemő nonverbális kommunikációs folyamatok sorozatán keresztül tanulja meg szabályozni önmagát. Az első életévekben az együttlét átélése egy implicit testtudati tartományban történik. A korai életévekben finomhangolt, nonverbális anya-gyermek kapcsolat során kialakul az a kötődési stílus, ami megalapozza a későbbi kapcsolati mintázatunkat, valamint az érzelmi szabályozás idegrendszeri alapjait. Ez az implicit kapcsolati tudás pszichobiológiai jellegű: a test és az elme kapcsolatát is jelenti.
A különböző testtudati vagy nonverbális módszerek és terápiák ezt a korai, testbeágyazott élményvilágot is megszólítják: a testtel, mozgással, érintéssel való önismereti munka egy olyan érzékeny, azonban lehetőségekkel teli terület, amely felidézhet olyan nehezen verbalizálható érzeteket és emléknyomokat, melyek közvetlen módon nem hozzáférhetők tudatunk számára. Ezek a nem tudatos érzések, érzetek, hangulatok mégis kiemelt jelentőségűek lehetnek érzelmi-hangulati és kapcsolati életünk szempontból.
A beszéd kialakulásával ez a testbeágyazott tudás nem vész el: együtt él velünk mozdulatainkban, gesztusainkban, testi érzeteinkben. Ha egy biztonságos közegben rá tudunk hangolódni testünkre és mozgásunkra, lehetőségünk nyílik megismerni azokat az érzéseket, melyek nem tudatos módon, de hatással lehetnek érzelmi-hangulati és kapcsolati életünkre. Érdemes és érdekes tehát időt szánni arra, hogy megismerjük, milyen érzések-érzetek lakoznak testünkben.
A Testidő honlapját itt találhatjátok: www.szamosijudit.hu