Az ősz az az évszak, amikor minden ember szívesen megy kirándulni. A fák lombjai sárga, narancs, rézvörös színben pompáznak, a madarak csicseregnek és az avar ropog minden egyes lépésnél. Ahogy sétálunk, és beszívjuk a friss levegőt, egyszer csak elkap az az érzés, hogy „olyan jó itt lenn!”. Miért tud ilyen otthonos lenni egy erdő? Miért ad számunkra egy „hazatértem” érzést, még akkor is, ha csak pár órára szakadunk ki a városból a természetbe?
A kérdésekre a választ elsősorban evolúciós szempontból is megközelíthetjük. A biofília elmélet szerint (E.O. Wilson, 1984) az emberben evolúciósan kódolt az, hogy könnyen kapcsolódik az élővilághoz, hiszen őseink ebben a környezetben éltek, sőt, azok éltek túl, akik jól alkalmazkodtak hozzá. Ennek egyik eredménye az, hogy a mai ember is szívesen, meghitten tud jelen lenni a természetben. Ulrich stresszcsökkentő elmélete szorosan fűződik az előzőhöz. Az egyik leghíresebb kísérletében két csoportot figyelt meg: olyan kórházi betegek, akiknek a szobaablakuk egy épület fala felé nézett, míg a másik csoport ablakán keresztül fákat láttak. A vizsgálat 9 éve során megfigyelhetővé vált, hogy az átlagosnál gyorsabban meggyógyultak (akár egy nappal korábban is haza tudtak menni), kevesebb fájdalomcsillapítót kértek és nem volt rájuk jellemző a szorongás, letargia és ingerlékenység. Másik kísérletében hasonlóan a természet gyógyító hatását figyelte meg. Szintén két nagy csoportra bontotta. Mindegyik résztvevőnek egy érzelmileg megterhelőbb kisfilmet kellett megnéznie, majd utána vagy környezetről, vagy természetes környezetről szóló videót kellett megtekinteniük (az utóbbiak mind hangtalanok voltak – hogy ne befolyásolják az alanyokat)- A kísérlet alatt megfigyelték a fiziológiai állapotukat, és megállapítható volt, hogy akik az erdőket, fákat, patakokat nézték másodszor, gyorsabban regenerálódtak, könnyebben visszatértek az alap puzus- és vérnyomás értékükhöz. Ulrich ezen kísérlete tehát kimutatta azt is, hogy az anyatermészet nem csak esztétikailag szép, hanem fiziológiailag is nyugtató hatású.
Miért lenne fontos akár napi negyedóra a „zöldben”?
Az idő, amit a természetben töltünk el, nem kell hosszúnak lennie. Elég 15-20 perc ahhoz, hogy már látványos változásokat érjünk el, legyen szó mentális vagy élettani (alacsonyabb stressz szint, vérnyomás csökkenés stb.) változásról. Érdemes beilleszteni az életünkbe beilleszteni rendszeresen, mert az élettartam megnőhet, a depresszió kialakulására is kisebb esély van általa. A figyelemre is jótékony hatással van – A figyelem-helyreállítás elmélet szerint (Kaplan, S. & Kaplan, R. (1989)) a városi környezetben nagyon sok, különféle inger ér minket, ami irányított figyelmet kíván, például forgalom, feladatok, telefonos értesítések stb. Ez sajnos vezethet mentális fáradtsághoz, Ingerlékenységhez, dekoncentrációhoz.
Míg emellett a természet tud egy kis színt hozni a szürkehétköznapokba, egyfajta kiszakadást. Nem kíván állandó, erőltetett figyelmét, csupán érdeklődést kelt, a különféle növények, fák látványával. ezek által tudja segíteni a felfrissülést és helyreállítani a pszichés egyensúlyt. Erikson et al. tanulmányában megállapították, hogy a heti háromszori, negyvenperces séta során meg tud növekedni a hippocampus térfogata, ami az emlékezet és a térbeli tájékozodásért felelős. Ez meg tudja előzni, esetleg késleltetni a rettegett Alzheimer-kórt. A későbbi kutatások szerint a napi több rövidebb séta is hasonló hatású, amennyiben összesen eléri a kb. 120 perc közepes intenzitású mozgást hetente. Most gondoljuk el, milyen jó lenne egy részét egy természetes környezetben eltölteni. Így nem csak az élettani javulást érnék el, hanem a lelki, mentális egészségünket is fejleszthetnénk.
Hivatkozások:
Ulrich, R. S. (1984).
View through a window may influence recovery from surgery. Science, 224(4647), 420–421.
Ulrich, R. S. (1991).
Effects of healthcare interior design on wellness: Theory and recent scientific research. In S. O. Marberry (Ed.), Healthcare design (pp. 97–109). Van Nostrand Reinhold.
Kaplan, R., & Kaplan, S. (1989).
The experience of nature: A psychological perspective. Cambridge University Press.
Erikson et al (2011).
Exercise training increases size of the hippocampus and improves memory. Proceedings of the National Academy of Sciences, 108(7), 3017–3022.
Wilson, E. O. (1984). Biophilia. Harvard University Press.
Képek és források:
https://pixabay.com/hu/photos/erd%c5%91-esik-%c5%91szi-erd%c5%91-f%c3%a1k-p%c3%a1lya-7580700/
https://pixabay.com/hu/photos/hegyek-erd%c5%91-f%c3%a1k-legel%c5%91-r%c3%a9t-8540699/