KAPSZLI

Az ötödik pecsét

 – filmajánló olyan estékre, mikor ki akarsz szakadni a hétköznapokból és mélyen elgondolkodni

Te ki lennél: elnyomó vagy elnyomott? És ha cselekedni kell? 1944-ben, a nyilasuralom végnapjain járunk. Négy barát, a tilalom ellenére ül egy kocsmában és elmélkedik. A hatalom-egyén kérdés központi téma. Mi a helyes, és mi a helytelen? Az emberi lét örök kérdéseire keresik a választ, amik ebben a rendkívüli helyzetben különös ellentéteket szülnek. Ezek azonban csak gondolatok, eszmecserék. Ebbe a biztonságos környezetbe toppan be egyik este egy különös alak, a hadi sérült művészi fényképész. Zavaros, tébolyodott beszéde és feszült hangulata kellemetlenségeket okoz az amúgy csak elmélkedő, baráti vitákban. Fanatizmusa kirívó, nem bírja elviselni, ha valaki nem ért vele egyet.

Az asztaltársaság egyik tagja, az órásmester egy fiktív helyzetet ábrázol: Lucs-lucs szigetén él a hatalmat birtokló Katatiki és szolgája, Gyugyu. Katatiki, a teljhatalmú uralkodó, kihasználva pozícióját embertelenül viselkedik Gyugyuval. Ő azonban tűri. Hite tartja életben, miszerint neki a legjobb, hisz nem követett el bűnöket így lelkiismerete tiszta. Katatiki is az elmélete és hite szerint jól cselekszik: ő a legjobb uralkodó, nincs bűntudata, hisz korának megfelelően viselkedett.

Felteszi a kérdést, hogy ezen a fiktív szigeten, ebben a fiktív szituációban a társaság tagjai kik lennének? Katatiki, aki nincs tudatában a szörnyűségeivel, így boldogan és szenvedésektől mentesen él, vagy Gyugyu, akivel egész életében inhumánusan viselkedtek, de bűnöktől mentes?

A párhuzam a jelenlegi helyzetükkel nem véletlen. A társaság tagjai azonban mégis Katatiki szerepét választják – a boldog tudatlanságot a szenvedés helyett. A hadi sérült művészi fényképész viszont Gyugyu élete mellett döntene, az ő szenvedéseivel tud azonosulni, állítja. Rajta kívül mindenki felismeri a példázat hibáját, a felvázolt szituáció szélsőségességét – a művészi fényképész azonban erre nem ébred rá, csak ezt a két lehetőséget látva mániákusan, zaklatottan állítja, hogy ő Gyugyu lenne. A többiek nem hisznek neki.

A történet fordulópontja, hogy a művészi fényképész sértettségből feljelenti az asztaltársaságot, akik a fasiszta rendszer kegyetlen büntetését kapják. A fikció valósággá válik. Szabadulásuk ára, hogy kétszer pofozzák meg a börtönben haldokló lázadót, aki mert a hatalomnak ellen menni.

Vajon behódolnak annak, amit a rendszer diktál (ezzel felvállalva a Katatiki szerepüket) vagy a belső erkölcsük győz a korerkölcs felett (így megtagadva az elméletüket, mégis Gyugyu életét választva)? Vajon megpofozzák a sorstársukat a szabadulásukért, vagy nem? Csendben tűrik az elnyomást, vagy megtartják az erkölcsi tartásukat? Négy ember, négy élettörténet, négy válasz és négyféle cselekedet. Te melyiket választanád? Te melyiket választottad már?

A legjobban a film lassúsága fogott meg, ahogy egyre mélyebbre ás a hatalom-egyén kérdésben, miközben a zaklatottság és a feszültség pedig fokozódik. Torokszorító, fojtogató, nehéz, de zseniális. Arra késztetett, hogy a saját életemet is egy felsőbb, rálátóbb perspektívából gondoljam át. Emellett a film kép-és színvilága, illetve a visszatérő, zaklatott háttérzene a nyilasuralom végnapjait korhűen ábrázolja. A fények, hangok, szavak, a részletgazdagság átvitt egy másik korba, ahonnan mégis tudtam magammal vinni egy darabot a jelenembe.

Sánta Ferenc regényének adaptációja, Az ötödik pecsét című film 1976-ban jelent meg Fábri Zoltán rendezésével, olyan fantasztikus színészekkel, mint például Őze Lajos, Latinovits Zoltán vagy Pécsi Ildikó.

A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=jeWzQRvLc5c

 

Készítette: Kovács Orsolya

Kiemelt kép: https://m.blog.hu/er/ervelokritikus/az-otodik-pecset-1976-online_1.jpg