KAPSZLI

BOLDOGSÁG A HÉTKÖZNAPI ÉLET SODRÁSÁBAN

2021. október 20-án, 87 éves korában elhunyt Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus, a flow-élmény jelenségének kutatója. Neve egy új, paradigmaváltó pszichológiai irányzat, a pozitív pszichológia említése révén cseng ismerősen, amely elmélet empirikus kutatásait a FLOW – Az áramlat című könyvében gyűjtötte össze és tette elérhetővé a publikum számára. Tudományos érdeklődése részint személyes tapasztalataiból indul ki, ugyanis fő kutatási területe, a boldogságkeresés a hétköznapi életben nem függetleníthető gyermekkorában átélt élményeitől.
Az olaszországi Fiumében született, azonban a második világháború alatt családja Velencébe menekült; ez alatt az időszak alatt Csíkszentmihályiban megfogalmazódott annak a kérdése, hogyan lehetséges, hogy a körülötte élő emberek ilyen sanyarú körülmények között is képesek boldogok maradni. A háború végeztével előbb Rómába utazott, majd 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált, hogy a Chicago-i Egyetemen közelebb kerüljön az őt foglalkoztató kérdés megfejtéséhez. Az egyetem és pár év tanítás után 1971-ben visszatért az alma materbe, ahol harminc évig dolgozott kutatóként. Ezután megalapította az Életminőség Kutatási Központot (Life Quality Research Center) a Claremont Graduate University-n, majd nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.

2021. október 20-án, 87 éves korában elhunyt Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus, a flow-élmény jelenségének kutatója. Neve egy új, paradigmaváltó pszichológiai irányzat, a pozitív pszichológia említése révén cseng ismerősen, amely elmélet empirikus kutatásait a FLOW – Az áramlat című könyvében gyűjtötte össze és tette elérhetővé a publikum számára. Tudományos érdeklődése részint személyes tapasztalataiból indul ki, ugyanis fő kutatási területe, a boldogságkeresés a hétköznapi életben nem függetleníthető gyermekkorában átélt élményeitől.
Az olaszországi Fiumében született, azonban a második világháború alatt családja Velencébe menekült; ez alatt az időszak alatt Csíkszentmihályiban megfogalmazódott annak a kérdése, hogyan lehetséges, hogy a körülötte élő emberek ilyen sanyarú körülmények között is képesek boldogok maradni. A háború végeztével előbb Rómába utazott, majd 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált, hogy a Chicago-i Egyetemen közelebb kerüljön az őt foglalkoztató kérdés megfejtéséhez. Az egyetem és pár év tanítás után 1971-ben visszatért az alma materbe, ahol harminc évig dolgozott kutatóként. Ezután megalapította az Életminőség Kutatási Központot (Life Quality Research Center) a Claremont Graduate University-n, majd nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.

Mi a pozitív pszichológia?

Több mint húsz év telt el Csíkszentmihályi Mihály és Martin E. P. Seligman pozitív pszichológiáról szóló tanulmányának1 megjelenése óta, amely irányzat azóta sem vesztett népszerűségéből. Újdonságát elsősorban az adja, hogy a pszichológia számára mindaddig kevéssé vizsgált, mégis hozzáférhető tényezők és megvalósítható lehetőségek úgymint a

kerültek fókuszába. Az ő munkásságukat az irányzat iránti nagy érdeklődésnek köszönhetően sorra követték más kutatásokat és elméleteket tartalmazó könyvek, melyek közül kiemelkedő jelentőségű Shane J. Lopez szerkesztésében megjelent The Encyclopedia of Positive Psychology.

Flow – áramlattevékenység – tökéletes élmény

„az emberek akkor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket

A flow, vagyis az áramlat-élmény leírását világszerte sok ezer alanytól begyűjtött adat tette lehetővé, amit Csíkszentmihályi és chicagói kutatócsoportja az Élményértékelő Mintavételi Eljárás (Experience Sampling Method) segítségével végzett el. A kutatás lényege abban állt, hogy eltérő szociokulturális háttérrel rendelkező, a világ számtalan pontján élő, különböző társadalmi státusú és foglalkozású embereket egy elektromos jelzőkészülékkel láttak el, amely naponta 8-10 alkalommal megszólalt, és ekkor az alanynak az volt a feladata, írja le, abban a pillanatban hogyan érzi magát és mire gondol. Így egy hét alatt már mindenkinek rendelkezésére állt saját személyes filmszalagja, amely élete tapasztalatait sűrítette össze.

Ennek a vizsgálatnak köszönhetően beszélhetünk most áramlatélményről,

az olyan tevékenységről, amelyben a cselekvő feloldódik és azonosul vele, figyelme kizárólag a cselekedetre irányul, és számára az olyan élvezetessé válik, hogy csaupán önmagáért bármi áron folytatni akarja.

De mik is az összetevői a flow-élménynek, ami lehetővé teszi számunkra az élményben sodródást?

A kutatások a következő nyolc ismérvet nevezik meg a flow-élmény átéléséhez:

A flow-élmény során olyan képességeinket hasznosítjuk, amelyekkel szimbolikus információt tudunk kezelni. Legegyszerűbb példa erre az olvasás, egy első látásra bárki által elvégezhető tevékenység. Ahhoz azonban, hogy ez tökéletes élménnyé váljon, nem nélkülözhetjük az írni-olvasni tudást, azt, hogy a szavakat képpé alakítsuk vagy beleéljük magunkat a kitalált szereplők életébe.

Ellentétben azzal, amit a tökéletes élmény megvalósulásának feltételeitől gondolnánk, az áramlattevékenység legtöbbször megterhelő fizikai/mentális munka, amely akkor következik be, ha pszichikai energiaráfordítást végzünk. A flow-élményhez meghatározott készségekre van szükségünk, és ara, hogy figyelmünket csak az adott tevékenységre összpontosítsuk.

A kutatások arra derítettek fényt, hogy leginkább akkor tudunk tökéletes azonosulni az áramlatélménnyel, ha annak céljai egyértelműek számunkra. Az adott készségek megléte és a tudatosan irányított figyelem mellett a tökéletes élménybe merülés keretét adja, ha pontosan látjuk, mire vállalkoztunk, és izgalmat élünk át a „valódi világtól” eltérő áramlattevékenységben megvalósítható cél elérésre gondolva.

A visszacsatolás célja a flow-élményben a „sikerült elérnem a célom” énerősítő gondolat internalizálását szolgálja, amire azért van szükség, mert a legtöbb örömérzéssel járó tevékenység nem természetes; erőfeszítést igényel, de ha visszacsatolást kapunk készségeinkről és a befektetett energiánkról, önjutalmazóvá válhat. Példa lehet erre a sokszor gyerekkorban ránk kényszerített zenei vagy sporttevékenység, amelyet az idő múlásával – pozitív esetben – mi is megszerettünk és magunkénak tudjuk érezni.

A flow-élmény elérésének alapvető ismérve, hogy ilyenkor a tudatba áramló információ, amit figyelmünk tudatos irányításával szűrünk ki környezetünkből, összeegyeztethető a tevékenység céljaival, mert ekkor a pszichikus energia erőfeszítés nélkül áramlik bennünk, és elősegíti a tevékenység elvégzését.

A tökéletes élmény átélésekor fontos arra összpontosítani, hogy csak válogatott információrészleteket engedjünk a tudatunkba. Az így létrejött harmónia akkor tud fennmaradni, ha nem a kontrollhelyzetet élvezzük, hanem azt, hogy uralkodni tudunk felette.

Áramlatélmény során az ember elveszti az énérzetét, de nem az én, hanem a róla való tudása szűnik meg, mert ez ilyenkor a tudatküszöb alá kerül. Mindez mégis hozzájárul egy erős énkép kialakításához, ugyanis a tevékenység elvégeztével az én és az éntudat is új készségekkel és teljesítményekkel gazdagodva tér vissza.

Flow-élmény közben az idő nem úgy múlik, ahogy máskor szokott: ilyenkor az objektív, külső időtartam lényegtelenné válik a tevékenység ritmusa mellett és a tevékenység saját menete szabadít meg minket az idő rabságából.

A flow-élmény kutatásának célja a pozitív pszichológia elveivel egyhangúan egy jobb életminőség megteremtése azáltal, hogy a hétköznapi életben – munkánkban, családi és társas kapcsolatainkban, szabadidős tevékenységeinkben – tesz képessé arra, hogy a minket eddig is érő külső ingereket másként észleljük, és autotelikus személyekként képesek legyünk örömünket lelni olyan tevékenységekben is, amelyek másoknak nem, vagy nagyon kevés örömet okoznak.

Készítette: Herpai Blanka

Források

Attila, O., & Máté, K.-F. (2012). A pozitív pszichológia tíz éve [Ten years of positive psychology]. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(1), 19–45.

Csíkszentmihályi Mihály (2010). Flow. Az áramlat. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Bélyegkép: Mark Chadwick  https://flic.kr/p/9Uf6vW

Kiemelt kép: https://www.pexels.com/photo/white-printer-paper-22221/

1  Seligman, M. E. P., & Csikszentmihalyi, M. (2000). Positive psychology: An introduction. American Psychologist, 55(1), 5–14