A gyerekek képernyőhasználata nem csak az egyik legvitatottabb téma a gyermeknevelés kapcsán, de talán a legaktuálisabb is. Sokan láthattunk már a villamoson vagy a boltban babakocsit, amiből csak az okostelefon látszik ki. Ellenben bizonyára hallottunk már olyan szülőről is, aki olyan távol tartja gyermekét az elektronikus eszközöktől amennyire csak lehet. Melyiküknek lehet igaza?
Az okostelefonok, tabletek, számítógépek, és nagyképernyős televíziók már szinte elengedhetetlen részei az életünknek. Nehezen képzeljük el mindennapjainkat digitális készülékeink nélkül. De mi a helyzet azokkal, akik még csak most kezdik az életüket? Milyen veszélyek leselkednek rájuk a villódzó kijelzők képében? És van-e előnye a kicsik képernyőhasználatának?
Miért fontos beszélnünk erről?
A számok magukért beszélnek. Magyarországon egy 2018-as kutatás szerint a 8-38 hónapos gyermekek 72%-áról nyilatkozták a szülei, hogy már használ valamilyen okoseszközt. Azóta a COVID19 járvány csak rontott a helyzeten. A kijárási korlátozás és a közösségi intézmények lezárása sokkal kevesebb lehetőséget adott a gyerekek társas kapcsolatainak építésére és a kortárscsoporttal való találkozásra. Ennek eredményeképp fokozódott az elektronikus eszközök használata. A Bethesda Gyermekkórház adatai szerint hazánkban a 8-12 éves korosztályban a napi átlagos képernyőidő meghaladja az 5 és fél órát, tizenévesek körében pedig ez a szám felkúszhat akár 8 órára is.
Mi az, hogy ,,túlzott képernyőhasználat”?
Ennek meghatározására nincsenek konkrét keretek, ugyanakkor akadnak felvetések. Egyes kutatások szerint kiskorúak esetében akkor beszélünk túlzott képernyőhasználatról, ha naponta 4-6 órát töltenek a kijelző előtt. Mások ezt a határt 3 órára teszik. Más megközelítésből nézve pedig nem csupán a képernyőhasználat ideje számít, hanem a háztartásban lévő elektronikus eszközök száma, a használat gyakorisága, és időzítése is. Így azt mondhatjuk, hogy a túlzott képernyőhasználat egy több tényezőt magába foglaló kifejezés, ami leginkább akkor alkalmazható, ha a tevékenység korlátozza az egyént a mindennapi életben vagy rossz hatással van az egészségére.
Az érem két oldala
Vajon a digitális eszközök használata rontja a kognitív funkciókat vagy éppen fejleszti azokat? A válasz nem is olyan egyértelmű, mint gondolnánk. Bár a túlzott képernyőhasználat kifejezést hallva a legtöbbeknek valószínűleg a mentális működésre ártalmas következmények jutnak eszébe, akadnak kutatások, amik ezzel ellentétes eredményekről árulkodnak.
Egy 2015-ös 24-30 hónapos koreai gyerekeken végzett kísérlet eredményei szerint, 2-3 óra a televízió előtt lényegesen megnöveli a nyelvi késés esélyét. Ennek következményeképpen késve indulhat a beszéd, a gyermek szókincse lassabban gyarapodhat, nehezére eshet a nyelvi szerkezetek helyes használata és a hangképzés. Egy másik kutatásban azt találták, hogy azok a gyerekek, akik két és fél éves korukban jelentős mértékben néztek tévét, később kevésbé voltak iskolaérettek, mint társaik, ami többek közt szegényesebb szókincsben és alacsonyabb matematikai teljesítmény formájában jelentkezett, illetve kevésbé vettek részt aktívan a tanórákon.
A beszéd lassabb fejlődését azonban nem kizárólag az okoseszközöknek tudhatjuk be. Logikus következtetés, hogy az a gyermek, aki épp a képernyő előtt ül, nem a társaival foglalkozik. Kevesebbet beszél és játszik a kortársaival, kevesebbet kommunikál a családjával, és még önmagában is kevesebbet beszél. A magányos képernyőhasználaton azzal javíthatunk, ha felnőtt felügyelet mellett, közös tevékenységgé változtatjuk azt. Ez egyrészt erősítheti a szülő-gyerek kapcsolatot azzal, hogy több interakcióra ad lehetőséget, másrészt fokozza a tanító jellegű tartalom hatását.
Az emlékezet és a képernyőhasználat kapcsolatának kutatása során hasonló eredmények születtek. Az adatok szerint a kutatásban résztvevő 3-4 éves gyerekek rövid távú memóriája az elektronikus eszközök használata után gyengébb teljesítményt mutatott. A fények és hangok által uralt kijelzőknek kitett óvodáskorú gyermekek nagy különbséget mutattak az internetet kevéssé használó társaikkal szemben: nem csak a mesemondó feladatokban maradtak alul, de a hallott információ feldolgozásában is eltérést találtak náluk.
Ugyanakkor az, hogy a képernyőhasználatnak negatív vagy pozitív következménye lesz, nagyon is tartalomfüggő. A gyors, fantasztikus elemeket tartalmazó meséket néző gyerekek végrehajtó funkciói -azaz a viselkedés, gondolkodás, és cselekvés irányítását és megvalósítását végző rendszer- gyengébb működést mutattak azokkal a gyerekekkel szemben, akik lassabb, realisztikusabb meséket néztek. Emellett léteznek kifejezetten tanító jellegű műsorok is, mint például a Dóra, a felfedező. Az ilyen programok segíthetnek a szókincs növelésében, és betekintést adnak a betűk és számok világába. Mindemellett a kognitív fejlődés érdekében ügyeljünk rá, hogy a mese a gyermek korának megfelelő legyen.
A túlzott képernyőhasználat fenyegetheti a lelki egészséget is. Megállapították, hogy azok a 10-16 évesek, akik nem haladták meg a képernyőhasználatra előírt időt, kisebb valószínűséggel jelentettek depressziót. Emellett összefüggést találtak a videójátékok használata és a szorongás mértéke közt. Szintén aggodalomra adhat okot, hogy a kijelző mögé bújás növelheti a magány és az elszigeteltség érzését. Az önértékelés viszont érdekes kérdés ebben a témában. Egy 2008-as kutatás szerint azok a diákok, akik több időt töltenek a telefonjukon, alacsonyabb önértékelésről számoltak be. Csakhogy elképzelhető, hogy pont az alacsonyabb önértékeléssel küzdő diákok hajlamosabbak többet foglalkozni digitális eszközeikkel, így a kapcsolat iránya egyelőre nehezen meghatározható.
Habár a túlzott telefonhasználat és a depresszió között összefüggésre utaló jeleket találtak, lehetséges, hogy a tünetek mögött nem maga a képernyőhasználat áll, hanem az alvás megrövidült időtartama. A közösségi média használata pedig segíthet a hasonló érdeklődési körrel rendelkező emberek megtalálásában, így támogatva a társas kapcsolatok építését.
Hogyan alakítsunk ki egészséges szokásokat?
Látható, hogy a gyerekek képernyőhasználatának hatásai nem csupán feketék vagy fehérek. A következményeket több tényező is befolyásolja, például a médiatartalom minősége, az életkor, az, hogy egyedül vagy társaságban találkozik az eszközzel, és természetesen a képernyőidő. Nem jó megoldás, ha teljesen kivonjuk az elektronikus készülékeket a gyerekek életéből, ugyanakkor rendkívül fontos, hogy korlátokat állítsunk fel és figyelemmel kövessük a digitális tevékenységüket. Emellett elengedhetetlen a család által kialakított egészséges hozzáállás és szokások, hogy elkerüljük a káros hatásokat.
- Szabályozzuk a képernyőidőt. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) javaslata a kisgyerekek képernyőidejéről a következő: 2 éves kor alatt a képernyőhasználat semmilyen formában nem ajánlott, 2-4 éves korban pedig nem haladhatja meg az 1 órát.
- Helyezzük közösségi térbe a televíziót. Így a szülők felügyelni tudják, hogy a médiatartalom a gyermek korának megfelelő legyen. Továbbá, a hálószobába helyezett televízió rossz alvási szokásokhoz vezethet.
- Nézzük együtt. A tanító jellegű műsorok hatását fokozza, ha szülő és gyerek közösen nézik. Ezzel beszélgetést lehet kezdeményezni a fontos témákról és a mesék tanulságáról, ami nemcsak erősíti kapcsolatukat, hanem a gyermek nyelvi képességeit is fejleszti.
- Alakítsunk ki képernyőmentes időszakokat. Például étkezésekkor, játék közben, vagy alvás előtt 1 órával ne használjuk az elektronikus eszközöket.
- Mutassunk jó példát. A kicsik nagyon sokat tanulnak utánzással. Ha azt szeretnénk, hogy egészséges képernyőhasználati szokásokat alakítsanak ki, jó példát kell mutatnunk.
Szerző: Palóczi Sára