KAPSZLI

Lassítás az egyensúly megtalálásáért – interjú Krajcsó Nellivel

 

Munka, multitasking, folyamatosan halmozódó feladatok – manapság állandó pörgés jellemzi mindennapjainkat. Mikor fogunk megállni, és igazán megélni a pillanatot, amiben benne vagyunk? A KAPSZLI Blog első interjújában a Slow life életmódról beszélgettünk Krajcsó Nellivel, mindfulness meditációs trénerrel, és a Slow Budapest alapítójával. 

nelli a 1

 

Kérlek mesélj egy kicsit először is arról, hogy Te hogyan érkeztél meg a Slow life mozgalomba? 

A húszas éveim közepén kerestem valamit, hogy jobban egyensúlyba kerüljek. Azt akkor nyilván még nem tudtam, hogy pontosan mit keresek, csak azt, hogy sok a stressz, már annyi, hogy a hangulatomra, egészségemre is hatással van, emiatt az sem volt olyan jó akkoriban – pont egy ilyen kiégett, megfáradt periódusban jött velem szembe egy cikk a Slow mozgalomról. Számomra az akkor egy ,,Aha!” élmény volt, nagyon inspirált arra, hogy lassítsak, valamint, hogy felelősséget vállaljak a döntéseimért, hiszen az egészségem és a hangulatom szempontjából a mindennapi kis döntések számítanak. Elkezdtem tenni magamért azzal, hogy lassítok és egy kicsit visszaveszek a tempóból. 

Ennek akkoriban még egyáltalán volt semmilyen pszichológiai vagy mindfulness vetülete, hanem elkezdtem olvasgatni lassítással kapcsolatos cikkeket. A Slow mozgalom a Slow Food-dal indult, ami számomra is egy fontos első lépés volt. Magamnak készítettem el a reggelit, és nem rohanva vagy a trolira várva fogyasztottam el, nem multitaskingoltam evés közben, hanem leültem, és tényleg az ételre koncentráltam – így máshogy, sokkal kevésbé stresszesen indult a napom. 

Az is egy fontos lépés volt, hogy elkezdtem biciklizni a városban, ami ugyan nem mindig stresszmentes, viszont segítette nekem azt, hogy frissebben és kikapcsoltabban érkezzek meg a munkahelyemre. Segített, hiszen amikor bicajozol, akkor arra koncentrálsz, míg amíg a villamoson utazol, rögtön el tud kalandozni a figyelem. Ma már tudom, és kutatások is bizonyítják, hogy ha robotpilóta üzemmódban vagyunk, az általában a nehéz, aggasztó gondolatoknak ad teret, és ez a boldogságunkat is csökkenti. 

Mozgás, biciklizés után beérni a munkahelyre, iskolába eleve teljesen más mentalitást alapoz meg, sokkal kevésbé terheljük le az elmét. Az is egy fontos komponense ennek, amit szintén nagyon szerettem, hogy biciklizés közben figyelnem kellett a környezetemre, így kapcsolódtam a városhoz, megismertem az utcákat, éreztem a fák, virágok illatát, hallhattam a madarak csicsergését… Ez egy csodálatos napindítás és nap-levezetés volt számomra. 

Így kezdtem el a slow életmódot. Akkoriban kapcsolatba kerültem a TedxYouth Budapest előadásokat szervező csapattal, és ott megerősítést kaptam, hogy a slow témára könnyen rezonálnak az emberek, akkor miért nem csinálom meg ezt mozgalmi jelleggel? Ekkor indítottam el a Slow Budapest Facebook oldalát, elkezdtem előadásokat tartani, illetve érkeztek önkéntesek is, kialakult egy csapat és jöttek az ötletek. De ahogy látható, eredendően személyes indíttatásból kezdődött el ez a mozgalom.

 

Tehát arról van szó, hogy az élet apró örömeit keressük a mindennapokban? 

Valójában ez az életmód az egyensúlyról, annak megtalálásáról és megtartásáról szól. Viszont mindenkinek mást jelent az egyensúly, ami egy folyamatosan változó állapot, így például minden nap más jelentheti azt, ami vissza tud minket billenteni oda. Az apró örömök boldogság- faktorok, tehát ha képes vagy meglátni az örömöt a kis dolgokban, fontos része annak, hogy egyensúlyba kerülj. Van, akinek az egyensúlyt az elcsendesülés hozza meg, de van, akinek az, hogy végre kimozdul és elkezd a barátaival beszélgetni, valakinek ez a kertészkedés, van,,akinek a főzés, a varrás, a kötés, a meditáció, a jóga, vagy akár egy séta. Ahogyan magunkhoz, sok-sok módon lehet kapcsolódni ehhez az életmódhoz. is, 

A slow life legalábbis ez az én értelmezésemben. Ugyanakkor a  Slow mozgalomnak többféle megtestesülése is van, van már slow divat, utazás, gyermeknevelés, városok. Ami nekem feltűnt, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, és ami miatt elmentünk az egyensúly megtalálása az irányába a Slow Budapesttel, az az volt, hogy bárhol tudok pörögni, még az erdő közepén is, a az elmém nem edzett, nem nyugodt, viszont bárhol át tudom élni a csendet is, akár az Oktogonnál, a város közepén is. A slow érzés számomra belülről fakad, és én ezért indultam el a lelki egyensúly irányába, illetve ennek kapcsán a mindfulness irányába, ami nagyon fontos pillére a lassításnak az én megélésem és tapasztalatom szerint. 

Azért is kerestem ezt a belülről fakadó lassítást, hogy ne kelljen elköltözni hozzá, hogy elérhető legyen bárhol. Egyrészt én az indulás idején nagyon szerettem Budapestet, és hittem abban, hogy itt is megvalósítható a lassítás. Ezért választottam ezt az utat. 

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból. Kezdetét Carlo Petrini egy gyorsétterem megnyitása elleni tiltakozásához kötik. Ekkoriban még a középpontban az étkezés állt, innen ered a a mozgalom elnevezése is – slow food. Azóta a slow mozgalom már számtalan más területre is kiterjedt, mint például a divat, utazás, kapcsolatok, munka stb. A slow mozgalom és filozófia egyelőre az étkezés és a városi életmód területén vált a legkiforrottabbá, amelyekhez a Slow Food és a Cittaslow fűződnek. Magyarországon a Slow Budapest a mozgalom a legaktívabb képviselője, melynek alapját a Slow Life filozófia képzi. 

A munkásságod során mit tapasztaltál, a különböző korosztályok hogyan élik meg ezeket a mindennapokat, illetve hogyan tudnak kapcsolódni a Slow Life mozgalomhoz? 

Az, hogy ki milyen korosztályba tartozik, befolyásolja azt, hogy milyen célokkal rendelkezik, milyen energiaszintje van, nem lehet összehasonlítani egy 16 éves embert és egy 66 évessel. A tízes-húszas éveinkben a cselekvés, a tevés egy nagyon fontos része a mindennapjainknak, hiszen akkor alapozzuk meg az életünk további részét. A karrierben akkor indulunk el, akkor gondoljuk ki, hogy mit is szeretnénk az élettől, elindulunk a családalapítás felé. Viszont ebben az életszakaszban is segíthet, hogy figyelünk magunkra, csak nem feltétlenül a kertészkedés, a csendes szemlélődés időszaka ez. Tapasztalatom szerint 30-on felül, 35 év környékén kezd el érdekessé válni az emberek életében a lassítás úgy, ahogyan mi képviseljük. Azért is, mert addigra már a krónikus stressz, a kiégés, az elfáradás a tünetei erőteljesen meg tudnak jelenni betegségek, krónikus fájdalmak, alvászavar, pánik, depresszió és szorongás formájában, illetve az életépítés mellett már másra is jut tér és pénz. A húszas éveikben az emberek inkább akkor jönnek, és most kifejezetten a mindfulness tréningekre gondolok, ha van valamilyen életminőséget befolyásoló állapotuk, nehézségük. Azt természetesen én is látom, hogy túl vannak hajszolva a fiatalok, a gyerekek is. Ebben a korosztályban inkább rendszerszinten lehetne változást elérni. Például az iskolában, egyetemen, főiskolán halljanak a Slow Life-ról és a mindfulness-ről a fiatalok, ismerjenek meg stresszkezelési technikákat, foglalkozzanak a mentális egészség témájával. 

 

Mit tudnál ajánlani azoknak, akik újonnan találkoznak ezzel az életmóddal, hogyan tudnának belekezdeni? 

Egyrészt érdemes megfigyelni azt, hogy milyen az, amikor gyorsak vagyunk. Érdekes gyakorlat, hogy milyen átélni a pörgést, az azzal járó stresszt. Például a mindfulness tréningeken mindig megkérdezem a csoportot, hogy mikor vannak robotpilóta üzemmódban, vagy az ellentétében, a létezés üzemmódban – és hogy ilyenkor hogyan érzik magukat. Nem meglepő szerintem, hogy melyik állapotot szeretik jobban. A 2023-as Anti-határidőnaplónak januári témájában is van egy ilyen gyakorlat, ami arra összpontosít, hogy milyen vagyok, amikor gyors vagyok, milyen vagyok, amikor lassítok. Egy ilyen gyakorlat alapján pedig fel lehet rajzolni azt, hogyan néz ki egy napunk vagy hetünk, mennyit vagyunk a gyors üzemmódban, mennyit a lassúban. Ez már ad egy rálátást arra, hogy mennyire vagy túlhajszolt. A lassítás nem azt jelenti, hogy soha nem ér minket stressz, soha nincsen gyors élmény, hanem azt, hogy vannak arra eszközeink, hogy aztán le tudjunk majd lassulni, visszatérni a nyugalomba. 

 

,,Egy határidőnapló, ami segít a lassításban és önmagad jobb megismerésében.” – szerepel az Anti-határidőnapló leírásában. Ez nem egy átlagos határidőnapló, amit a legtöbben ismerünk. Éppen az ellenkezője a célja, hogy segítsen abban, hogy ne csak rohanásról szóljanak a mindennapjaink. Találunk benne színes feladatokat, tervező oldalakat, és mindenféle mindfulness alapú gyakorlatokat. Havi tematikás bontásban különböző utakon segít abban, hogy rendszeresen szakítsunk időt önmagunkra, és a számunkra fontos dolgokra. 

 – Tudsz példát mondani, hogy mi az, ami számodra nyugalmat hoz? 

 – Egy séta a kutyámmal ilyen tevékenység lehet – ha neki is és nekem is jó napom van :).  

De a kutyasétáltatás is lehet robotpilótás vagy slow tevékenység. Más élmény, ha végig a telefonodat nézed, chatelsz, telefonálsz, vagy ha ott vagy a sétában minden érzékszerveddel, nem multitaskingolsz, kapcsolódsz magadhoz és a kutyádhoz is. Én érzem őt, ő érez engem. Érdemes többet csinálni azokból a dolgokból, amelyek visszabillentenek az egyensúlyba, és látod ez nem a tevékenységtől függ, hanem a jelenléttől. 

Mit gondolsz, hogyan lehet felhívni az emberek figyelmét arra, hogy az valójában mennyire fontos mindannyiunk számára a lassítás? 

Mi rengeteget dolgoztunk az elmúlt 11 évben azon, hogy ez eljusson minél több emberhez. Ezért van a blogunk (link: Blog), ezért vannak videóink (link: YouTube videók), ezért van egy online meditációs oldalunk (link: Meditáció), erre van az Anti-határidőnapló (link: Anti-Határidőnapló), erre van a Facebook (link: Facebook), Instagram (link: Instagram)  hírlevél csatornánk. Tehát az elmúlt 11 évben szerintem mi mindenkinél jobban körüljártuk ezt a témát és remélem, hogy sok inspirációt tudunk adni bármelyik anyagunkkal, meditációnkkal, podcast beszélgetésünkkel.  

Az Anti-határidőnapló pedig azért készült el, hogy minden nap legyen veled egy eszköz, egy segítőtárs, aki lassít. Ha kinyitod, találsz benne egyrészt színes inspiráló dolgokat, másrészt pedig benne van sok önreflexiós gyakorlat – akár művészetterápiás is, például színezés. Raktunk bele meditációkat, mindfulness gyakorlatokat, és coaching gyakorlathoz hasonló feladatokat. 10 évvel ezelőtt azért készült el a naplónk, hogy mindennapi társa legyen az embereknek a lassításban.

slowbudapest logo 72dpi

Mindannyiunk számára fontos lehet, hogy elgondolkodjunk azon, mi az, ami segíthet megtalálni a saját belső egyensúlyunkat. Ha tetszett az interjú, keresd föl a Slow Budapest honlapját (link: Honlap), illetve látogass el április 14-16 között a 2023-as KAPSZLI Pszichológiai Napokra, amelyek idei témája szintén az egyensúly megtalálása az életünkben.