KAPSZLI

A “mi” és “ők” találkozásának színtere: a tüntetések csoportdinamikája

„…a saját csoport iránti lojalitás…[és] a kívülállók iránti gyűlölet és megvetés…kéz a kézben jár”

William Graham Sumner

Szembejön az utcán, falragaszon, kitűzőn; a csapon is ez folyik, beszél róla a média, a kormány, a hétköznapi ember. Egy nagy ruhadarab alatt forgolódik az ország, ki szívesen veszi magára, ki kelletlenül, mégis együtt botorkálunk benne és próbáljuk megtalálni a saját kis szegletünket, ahol komfortosan megpihenhetünk. Vajon közös ügy-e egy tüntetés, ha igen, hol a közösség benne és ha nem, akkor mégis kinek az ügye?

A közbeszédben a tüntetés vagy demonstráció fogalmát általában egy társadalmi csoportot érintő illegitim cselekmény elleni fellépésként tartják számon, azonban fontos megemlíteni, hogy a meghatározás másik dimenziójában egy ügy melletti kiállást, állásfoglalást is jelent. Az idén sokszor és egyre hangosabban szóló szolidaritás szóló, vagyis összetartás, közösségvállalás így kerül előtérbe, és egyből felveti a kérdést, kinek a közösségét vállaljuk potenciális részvételünkkel egy tüntetésen?

A szociálpszichológia tudományának fókuszában az egyén és csoportok, illetve csoportok egymáshoz viszonyulásán belül jelentőségteljes szerepet foglal el az önkategorizáció és a társas identitás kérdése, mely előbbi önmagunk adott csoporthoz sorolását, utóbbi a másokkal közös csoporttagságainkra vonatkozó érzéseink összességét jelöli, tehát az egyént saját határain túlra kiterjesztő láthatatlan gépezetet, amely az én-tudatot mi-tudattá alakítja. Mindez azért működőképes, mert a valahova tartozás élményét, az értékesség és megbecsültség tudatát biztosítja, ami büszkeséggel tölti el a csoporttagot, mindazonáltal, ha ugyanezen értékek sérelmet szenvednek el, motiváció ébred a csoportban a bántalom okozta aktuális helyzet megváltoztatására – innen indul ki egy tüntetés folyamata.

Ahhoz, hogy ez az identitás az egyént csoporthoz sorolásán túl éppen közügyek elleni/melletti kiállását tegye lehetővé, szükség van a kollektív identitás átpolitizáltságára, vagyis arra, hogy az egyént és így a csoportot is személyesen megszólítsa egy-egy politikai esemény. A kurrens kutatások ezentúl felsorolják az énhatékonyság kritériumát, mint politikai aktivizmusra való hajlandóság feltételét, ez a demonstráló abbéli meggyőződését jelöli, hogy cselekedetével képes hatni környezetére, és ez céljaival egybehangzó változáshoz fog vezetni, ugyanakkor nem merülhet feledésbe, hogy milyen mértékben tapasztal igazságtalanságot a leendő tüntető csoport, amely skálapont szintén indikátora az utcára vonulás valószínűségének.

Az, hogy akár az ügy mellett, akár ellene indul demonstráció, kerek képet ad a csoportkategóriák diverzitásáról, arról, hogy a csoporthoz tartozásunk mely aspektusa kerül fókuszba az adott politikai eseményen történő állásfoglalásunkkor, ilyen lehet a Black Lives Matter mozgalomban vállalt aktivizmus esetén a rassz, hazai viszonylatban pedig a jelenleg zajló pedagógustüntetéseken a csoporttagok hivatása. Mindez azt is feltételezi, hogy a tüntetésen nem kizárólagosan azok vesznek részt, akiket a kitűzött cél be nem teljesülése közvetlenül érint, és emiatt elégedetlenséget éreznek, hanem számos, az üggyel szolidaritást vállaló állampolgárt is politikai aktivizmusra késztet, így áll össze tömeggé a véleményalapú csoport és születik meg a véleményalapú csoportidentitás.

Az énhatékonysággal összefüggésben egzisztencialista szemszögből is érdemes megvizsgálni a tüntetés dinamikájának egyéni hátterét. Robert Jay Lifton, amerikai pszichiáter, szociálpszichológus a kreatív szimbolikus halhatatlanság fogalmával magyarázza a sok esetben látványos eredmény nélkül maradó polgári megmozdulások újra-és újraéledését. A terminus a szociális vagy kulturális cselekvéseken keresztüli túlélésre, mint az egyén halállal való megküzdési mechanizmusára utal: ez kifejeződhet mind művészeti, mind tudományos munkásságban, így akár egy közös ügy melletti politikai kiállást is jelenthet.

És vajon mi teremthet egyensúlyt a William Graham Sumner is idézte mi- és ők-tudat között úgy, hogy a társas csoportidentitás ne kizáró oka legyen a külső csoport állásfoglalásának megértésének? A bemutatott fogalmak felismerése, tudatosítása és átdolgozása az egyénben első lépésként szolgálhat annak érdekében, hogy egy polarizált társadalom erős csoportidentitású polgárai, ne pedig a saját csoport iránti lojalitás és a kívülállók iránti gyűlölet és megvetés járjanak kéz a kézben.

Készítette: Herpai Blanka

Felhasznált irodalom:

Autokráciát! – Mindset Pszichológia. (2017 April 25). https://mindsetpszichologia.hu/autokraciat

Békés, V. A. (n.d.). A félelem megszelídítése – A Rettegéskezelés elmélete https://docplayer.hu/12519342-A-felelem-megszeliditese-a-rettegeskezeles-elmelete.html

Csaba, S. (2018, July 29) A politikai aktivizmus és tiltakozás szociálpszichológiája – Mindset Pszichológia. (n.d.). https://mindsetpszichologia.hu/a-politikai-aktivizmus-es-tiltakozas-szocialpszichologiaja

Csaba, S. (2018, June 29) A tüntetés szociálpszichológiája – Mindset Pszichológia. (n.d.). Mindset Pszichológia. https://mindsetpszichologia.hu/a-tuntetes-szocialpszichologiaja

Csaba, S. (2018, July 19)  A véleményalapú identitás – Mindset Pszichológia. (n.d.). https://mindsetpszichologia.hu/a-velemenyalapu-identitas

Demeter, A. (2018, December 21). A tüntetések egy szociálpszichológus szemével – interjú Lantos Nórával, az ELTE doktoranduszával. A Paradigma Intézet Blogja. https://paradigma.blog.hu/2018/12/21/a_tuntetesek_egy_szocialpszichologus_szemevel_interju_lantos_noraval_az_elte_doktoranduszaval?token=66b5fb992e5938797823516c5b379859

Sára G. (2019, January 19). A tüntetések pszichológiája | Mandiner. mandiner.hu. https://mandiner.hu/cikk/20180119_a_tuntetesek_pszichologiaja

Rosenbaum, E. (n.d.-a). Symbolic Immortality: Thoughts About the Future. www.caring.com. https://www.caring.com/articles/symbolic-immortality-thoughts-about-the-future/

Kiemelt kép: https://pixabay.com/hu/photos/iskolai-sztr%c3%a1jk-4-kl%c3%adma-t%c3%bcntet%c3%a9sek-4057783/