KAPSZLI

Halál a születés előtt

Az ember egyik nagy egzisztenciális kérdése a halál. És amikor egy meg nem született babát, egy fantáziát, egy be nem teljesült életet kell gyászolni, akkor arcon vág:

az életünk véges, már akkor is, mikor még el sem kezdődött.

Hazánkban 2021-ben 14 545 magzati halálozás és 21 907 terhességmegszakítás történt a KSH adatai szerint. Már az elején meg kell különböztetnünk a prenatális veszteséget (vetélés) a perinatális haláltól (szülés körüli újszülötthalál). Ezektől eltér a művi abortusz, a gyász viszont itt is megjelenik: a magzat halála attól függetlenül hatással van az anyára, hogy ezt a döntést ő hozta meg, vagy rajta kívülálló események okozták a tragédiát.

A művi abortusz

A posztabortusz időszakban, azaz a műtét után a társadalmi elítélés, az anya hibáztatása, mint a magzat halálát okoló személy beállítása, a titkolózás mind nehezítik a veszteségérzés átélését. Egy kutatásban részt vett, művi abortuszon átesett nők a legyakrabban a következő szavakkal írták le állapotukat:

abortusz szofelho

Láthatjuk, hogy a felsorolt érzések közt nem csak negatívak vannak: Adler az abortuszra adott emóciókat 3 csoportra osztotta:

  1. pozitív érzelmek (megkönnyebbülés, feszültség csökkenése),
  2. szociálisan meghatározott érzelmek ( szégyen, bűntudat, rossazllástól való félelem)
  3. belsőleg meghatározott érzelmek ( megbánás, aggodalom, kétely, düh)

Ezek az ambivalens érzelmek nem csak közvetlen a műtét után jelentkeznek – az abortusz után 1 évvel is hatásuk van;

ezt nevezzük komplikált gyásznak, hisz az anya egyszerre kötődik és utasítja el a magzatot.

A hosszútávú hatások máshogyan is megfigyelhetők: az anya igyekszik kerülni a veszteségre emlékeztető helyzeteket. Halogatja a nőgyógyászati vizsgálatokat, kerüli az eset helyszínét, nem szívesen babák között. Ez az egyik formája a posztabortusz időszakában bekövetkezhető poszttraumatikus stressz zavarnak (PTSD). A másik tünet a nappali rémálmok, „betörések”, a fájdalmas emlékek újraélésének kontrollálhatatlansága.

Az abortusz hiába történik saját döntés alapján: a műtét után ugyanúgy végbemegy a gyászfolyamat, ha nem nehezítenek a társas-társadalmi tényezők, akkor segítenek az anyának feldolgozni az eseményt. Azonban ezek az ambivalens érzések, a titkolózás, a hibáztatás mind patológiába is fordulhatnak.

Vetélés, szülés körüli újszülötthalál

A kórházból kikerülő perinatális vagy prenatális veszteséget elszenvedett anyák gyásza sokszor ugyanúgy nem talál megértést (csakúgy, mint a művi abortusz után) – kultúránk inkább a gyors továbblépésre buzdít, ezzel tagadva a magzat gyászolásának megélését.

„Ne csüggedj, majd eljön a te időd!”

 Az ilyen és hasonló mondatok mögött talán a segítségnyújtás nehézsége állhat: hiszen ez a helyzet a hallgató félnek is fájdalmas, mély. Erős támaszt kíván meg tőle – amit lehet, nem tud megadni. Így a tagadásba menekül, és a veszteséget átélt anyát is ebbe az irányba tereli toxikusan pozitív mondataival.

A perinatális veszteségnél kiemelt jelentősége van annak, hogy az anya látja-e halott babáját: tud-e vele találkozni és el tud-e tőle búcsúzni. Ugyanis enélkül nehéz egy fantáziát, egy álmodott képet elengedni.

E találkozás során mikroszinten lezajlik egy egész élet. Megrendítő módon egyszerre lesz a vágyálomból valóság, létrejön a várva várt találkozás, az ismerkedés, a szeretet megélése, és egyúttal a halál fájdalmas megtapasztalása, a búcsú, az elszakadás is.” (Singer Magdolna)

A szülővé válás fordulópont az ember életében: új életcélokat ad, jelzi a személyiség érettségét, illetve kapcsolódást nyújt a korábbi generációkhoz. A sikertelen terhességnél ezek a lélektani (és biológiai) folyamatok már elindultak. A trauma megrendíti a párt  közös jövőképükben, a nőt az anyaság és a férfit az apaság szerepében. Ezt fokozza, hogy a veszteséget átélt nők „nem kerülnek bele” az „anyák csoportjába”, ezzel marginális helyzetbe sodródnak.

A prenatális és a perinatális veszteség után kifejezetten fontos szerepe van a környezetnek: támogatni, meghallgatni, segíteni a hétköznapi teendőkben. Ilyenkor az anya hajlamos önmaga hibáztatására: bűntudatot érez, amiért elveszítette magzatát. Ez a düh olykor kifelé is megnyilvánulhat: az orvosok, a kórház okolása. A másik gyakori emóció az igazságtalanságérzés:

Miért pont én?

A környezet sokszor tanácstalanságában reagál nem megfelelően, ugyanakkor általában az anya sem tudja, hogyan forduljon másokhoz, mire is van épp szüksége. Ebben az esetben, szintúgy, mint a művi abortusznál, a gyász fordulhat patológiába.

A szülők, akik nem lehettek szülők

Az anya mellett nem szabad elfelejteni, hogy az apa is gyászol: másképp, de benne is végbemegy a veszteség, az elengedés folyamata. Hiszen egy várandósság során/végén nem csak egy baba, hanem egy anya és egy apa is születik. Lehet szó prenatális/perinatális veszteségről vagy művi abortuszról, az ezt átélt nők és férfiak egy fantáziaképet, egy elképzelt jövőt gyászolnak, melyet átitat a mély bűntudat, a szégyen, az igazságtalanságérzés és a titkolózás.

Könnyebb megküzdeni a veszteség traumájával, ha nyíltan lehet az eseményről beszélni, ha hallgató, értő és érző fülekre talál a történet. Ezt sokszor nehéz megtalálni, így ajánljuk a pszichológus bevonását, vagy akár egy gyászfeldolgozó csoportba való csatlakozást. Utóbbi esetében a Napfogyatkozás Egyesület oldala segíthet a megfelelő gyászcsoport megtalálásában.

Ezzel a cikkel szeretnénk támaszt nyújtani mindazok számára, akik átélték magzatuk/újszülöttjük elvesztését és/vagy akik környezetében történt ilyen eset. Őszinte részvétünk, és kívánjuk, hogy a gyászotok megértésre találjon!

Készítette: Kovács Orsolya

Források:

Singer, M. (2016). Asszonyok álmában síró babák – Történetek a gyászról. In : Sindelyes Dóra (szerk.) (pp. 1-24.) Budapest, HVG könyvek ISBN 978-963-304-367-7
Kovácsné, T. Zs. & Szeverényi P. (1996). A vetélés és a szülés körüli gyermekelvesztés a pszichológus szemével. – A Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati Társaság II. Kongresszusán elhangzott referátum anyaga (Gyula, 1996. március 28-30.)
Makó H. (2013). „DÖNTÉS ÉLETRŐL – HALÁLRÓL” – A MŰVI ABORTUSZ PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI – Doktori (Ph. D.) értekezés (pp. 1-165.)
Makó H. (2015). A komplikált gyász megjelenésének jegyei és moderáló változói művi abortuszt követően. In Kiss E. Cs. & Sz. Makó H. (szerk.) Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana. (pp. 94-121.). Pécs, Pannónia Könyvek. ISBN 978 615 5553 13 4

Kiemelt kép: https://pixabay.com/hu/photos/l%c3%a1ny-gyalogl%c3%a1s-teddi-maci-gyermek-447701/