A várandósság, a szülés és a szülés utáni pár hónap kiemelt időszak egy nő életében. Rengeteg testi és lelki folyamaton megy keresztül ilyenkor, amelyek hátterében jelentős részben a hormonális változások állnak. Teljesen természetes módon ez egy mentálisan megterhelő periódus a nők számára, viszont ez azt is jelenti, hogy ebben az időben fokozottan megnő a kockázata a mentális betegségek kialakulásának – mint a szorongás, depresszió.
Bár általános jelenségként él a köztudatban a terhesség és a szülés, mindenki szervezete különböző, ennélfogva teljesen eltérő folyamatok mennek végbe minden nő testében. A várandósság alatti szorongás egyik okozója pont az sok esetben, hogy bármennyit is mesélnek az ismerősök, családtagok, bármennyi filmet nézünk meg vagy cikket olvasunk el a témában, mindig adódhatnak olyan tünetek, amelyeket mindenki elfelejtett megemlíteni – és emiatt a várandós nők azt gondolhatják, hogy biztosan velük van valami baj, ez a gondolat pedig a tünet miatti aggodalommal egybevéve szorongáshoz vezethet. Pedig mindenki szervezete és érzelmi megélése teljesen más, nincs olyan, hogy „normális”.
A testben végbemenő folyamatok mellett más is kiválthat szorongást – sok esetben ki is vált, ez a második leggyakoribb pszichés betegség ebben az időszakban. Az anyaszerepre való felkészülés jelenti talán a legnagyobb kihívást. Számos átértékelés történik a 9 hónap alatt, hiszen tudatosul az anyában, hogy most már egy másik életért is felelős. Ezzel kapcsolatban számtalan aggodalom megjelenik, mint hogy jó anya lesz-e, szeretni fogja-e a gyerekét, elég felnőtt-e már ehhez a feladathoz, nem haladja-e meg ez a nagy felelősség az erejét. Nehezítő tényező, hogy ilyenkor két folyamatnak kell egyszerre lezajlania, hiszen miközben az anya adaptálódik az új szerephez, természetes, hogy meggyászolja régi életét, életformáját, identitását (hiszen abba az anyaság nem tartozott bele). Ez különösen akkor jelenthet kihívást, ha valaki számára nem egyértelmű az anyaszerep, nem érzi feltétlenül magára illőnek.
Napjainkban miért olyan nehéz anyának lenni? Az anyaság hatalmas elköteleződést, felelősségvállalást és sajnos megfelelési kényszert is jelent. Az idők során az anyaszerep maga nem változott, viszont a nőkkel szembeni elvárások rengeteget. Ma már anyaként meg kell felelni a párkapcsolat, a család és a társadalom elvárásainak. Nem elég, hogy a baba igényeire folyamatosan figyelni kell, még feleségként, dolgozó nőként és persze nem utolsósorban kívánatos nőként is helyt kell állni. Tehát ilyenkor a baba nevelése mellé olyan elvárások társulnak, mint hogy az anyuka legyen fitt, ne hanyagolja el önmagát és a párkapcsolatát sem, esetleg még az anyagiak megteremtésében is vegyen részt. Márpedig ebben az időszakban egy nő kiszolgáltatott helyzetben van, nem képes ugyanannyit tenni sem anyagilag, sem emberileg, és fokozottan szüksége van a környezete, főleg a párja támogatására. Ha ezt nem kapja meg, esetleg az apa még félre is lép, az komoly traumát okozhat, de egyéb esetben is szorongáshoz és depresszióhoz vezethet. Fontos kiemelni a túlterheltség fogalmát. Ezekkel az elvárásokkal mind a szülés előtti, mind a szülés utáni időszakban borzasztó megterhelő szembenézni és megpróbálni mindennek megfelelni, miközben épp elég folyamat megy ilyenkor végbe mind fizikailag, mind mentálisan a kismamában. Ez is jelentősen megnöveli az esélyét a pszichés betegségek kialakulásának.
Fontos tényező emellett, hogy az anyai érzés nem feltétlenül alakul ki a szülőágyon. Sokszor hónapok szükségesek hozzá – részben erre szolgál a gyermekágyi időszak (ami 6 hét), amellett, hogy sikerüljön kipihenni a szülés fáradalmait és a testi-lelki változásokat. Csakhogy ma már alig van, aki ezt végigpiheni, pedig szükség lenne rá. Az anyai érzés kialakulását nagyban bonyolítja az a rengeteg teendő, amit ma már a nők az anyai feladatok ellátása mellett végeznek – például, hogy ideje előtt visszamennek dolgozni, vagy az edzőterembe. És mivel ennek az érzésnek a megjelenése idealizált, azt gondoljuk, hogy mindenkinél természetesen kialakul a szülőágyon, ha pedig nincs így, akkor komoly bűntudat keletkezik a nőben. Elkezdi magát megkérdőjelezni, marcangolni, ráadásul amiatt, hogy a téma tabusított, sokszor nem tudja ezzel kapcsolatos aggodalmait a környezetével megosztani, magába fojtva épül fel fokozatosan az egyre növekvő szorongás.
Ha a szorongás a második leggyakoribb pszichés betegség, melyik az első? A depresszió. Várandósság alatt ugyanúgy kialakulhat, mint szülés után. Egy gyermek foganása, majd születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. Azonban, ha a család vagy a nő anyagi nehézségekkel küzd, és/vagy párkapcsolati gondjai vannak, esetleg egyedül kell szembenéznie az anyaság állította kihívásokkal, nem részesül megfelelő társas támogatásban, az már a várandósság alatt depresszióhoz vezethet. A szülést követően a nők kb. 50–85%-a rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül (normál esetben ez pár óráig, maximum néhány napig tart). Ha azonban ez fennmarad, akkor szülés utáni depresszióról van szó. Különböző kutatások szerint (a fejlődő országokban) depresszióban körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők 15–65%-a érintett – míg a szorongásban 14–59%. Vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik a kockázatát a depresszió kialakulásának. Ilyen például a genetikai érintettség. Ha a közeli rokonok közül valaki érintett depresszióban, bipoláris zavarban, vagy átélt/jelenleg is küzd komolyabb szorongással, illetve előfordult már valakinél szülés utáni depresszió, akkor nagyobb az esélye, hogy az anyukánál is előfordul. Kockázatnövelő tényező még, ha az édesanya volt depressziós a várandósság alatt és/vagy előtte. Szintén növelik a depresszió kialakulásának kockázatát a várandósság alatti túlzott szorongás, stresszes életesemények, traumák, az anya alacsony önértékelése, a szülői szerepekkel kapcsolatos túlzott szorongás, és az anyaságtól való félelem.
Fontos kiemelni, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedő anyáknak jelentősen csökkent kapacitása van arra, hogy ellássák újszülöttjeiket, ami mind a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja. Ráadásul a depressziós állapot a függőségek (alkohol-, túlzott nyugtatószerfogyasztás) rizikóját is növeli, és csökkenti a megfelelő tápanyagbevitelt az újszülött számára, miközben a családi kapcsolatokra is károsító hatással van. Ennek a betegségnek az időben történő felismerése és helyes kezelése tehát igen nagy jelentőségű.
Végül, érdemes még egy fogalommal tisztában lenni: ez pedig a gyermekágyi pszichózis. Ez egy ritka (1000 esetből 1 alkalommal előforduló), de annál súlyosabb állapot, amely sürgősségi pszichiátriai ellátást igényel. Onnan lehet megkülönböztetni a depressziótól, hogy ott nincsenek érzékcsalódások és zavart periódusok. A gyermekágyi pszichózis tünetei közé tartozik, hogy az érintett anya viselkedése megváltozik, elzárkózik a külvilágtól, erős hangulatingadozás lesz jellemző rá. Olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek azt jelzik, hogy elveszítette a realitásérzékét. Irreális félelmek kezdik gyötörni a gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongás lesz rajta úrrá. Felléphetnek érzékcsalódások is hangok és látomások formájában. Súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. Jellemző tünet az alvászavar –, de ez nem a gyerek körüli teendők ellátásából fakad, hanem abból, hogy az anyuka nem képes megnyugodni, folyamatosan zaklatott állapotban van. Nagyon ritkán (főleg, ha a környezet nem észleli a bajt és nem áll rendelkezésre segítség) az anya önmagára és környezetére veszélyessé válhat, súlyos kárt tehet magában és a csecsemőben is, ilyenkor előfordulhat csecsemőgyilkosság. Magyarországon immár komoly protokoll van ennek a kezelésére, kellő segítséggel 6–12 hónap alatt teljesen fel tudnak épülni az érintettek.
Miért fontos tehát kiemelt figyelemmel lenni a várandós és éppen gyereküket megszült nőkre? Egyfelől, mivel a terhesség idealizálva, magasztalva van, a legtöbb nő bűntudatot kezd érezni, ha negatív érzései jelennek meg (amik teljesen természetesen megjelenhetnek ilyenkor), és nem mer a környezetéhez fordulni segítségért (amihez az individualista társadalmak is hozzájárulnak azzal, hogy ma már szinte gyengeségként van kezelve, ha valaki segítséget kér még egy ilyen különösen összetett helyzetben is). Így viszont a feldolgozatlan, kimondatlan félelmek, aggodalmak szorongáshoz, depresszióhoz vezethetnek. Ezenkívül önmagában az, hogy a nők ennyi változáson mennek ilyenkor keresztül fizikailag és érzelmileg, komolyan megnöveli a kockázatát a pszichés betegségek kialakulásának – ami jókora veszélyt jelenthet a gyermek egészségére. Viszont kellő társas támogatással jelentősen csökkenthető ennek a kockázata.
Mit tehet ilyenkor a környezet? Egy gyermekét váró vagy éppen megszült nőnek nagymértékű támogatásra van szüksége a környezetétől, leginkább a hozzá közel állóktól. Mint bármilyen másik mentálisan megterhelő helyzettel, ezzel is kellő segítséggel és megerősítéssel lehet a legjobban megbirkózni. Próbáljuk beleképzelni magunkat a kismama helyzetébe! A teste teljesen kiszámíthatatlanul kezdhet el viselkedni, 9 hónapig együtt kell élnie azzal az érzéssel, hogy kevés kontrollja van a saját teste felett – ez senkinek nem lenne egyszerű helyzet. Emellett gyökeresen megváltozik az élete, ami rengeteg bonyolult, sokszor negatív érzéssel jár együtt. Minden esetben tegyük lehetővé számára az érzelmei megélését. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelemről is számol be, mindig hallgassuk meg odaadással, figyeljünk rá, gyakrabban keressük és érdeklődjünk a hogyléte felől. Legyünk tisztában azzal, hogy fennáll az esélye valamilyen pszichés betegség kialakulásának. Mivel azonban a várandósság és a szülés alapvetően teljesen természetes folyamatok, ezért ráijeszteni sem kell a lehetségesen megjelenő betegségekkel a gyermeküket váró nőkre! Elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges tünetekkel és fel tudjuk ismerni azokat. Nagyon fontos, hogy mindezt azután is tegyük meg, hogy a gyermek megszületett. Engedjük meg az anyának, hogy megélje az érzéseit, a nehézségeit, ha vannak. Sose kizárólag anyaként tekintsünk rá, hanem emberként, individuumként, aki pont akkor fogja a képességeihez mérten lehető legjobban ellátni anyai teendőit, ha közben lehetősége van megküzdenie a környezete támogatásával a saját problémáival, nehézségeivel. Tehát a legfontosabb az, hogy kellő lelki támogatást nyújtsunk a nő számára, hogy ténylegesen kiegyensúlyozott és boldog időszak lehessen ez a számára.
Szerző: Eperjessy Flóra
Felhasznált irodalom:
Lelki változások a terhesség alatt – HáziPatika (2016. December 12.) https://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/lelki_valtozasok_a_terhesseg_alatt
Miért olyan nehéz anyának lenni? – HáziPatika (2021. Július 06.) https://www.hazipatika.com/psziche/csalad/cikkek/miert_olyan_nehez_anyanak_lenni
Szülés utáni pszichés betegségek – A postpartum depresszió és gyermekágyi pszichózis | Szinapszis (2019. Február 23.)semmelweis.hu https://semmelweis.hu/hok/cikk/2019/02/23/szules-utani-psziches-betegsegek-a-postpartum-depresszio-es-gyermekagyi-pszichozis/
A terhesség pszichológiája – Maternity Magánklinika https://maternity.hu/a-terhesseg-pszichologiaja/
Erin, O. (2019, July 31) I Spent My Pregnancy Worried I Wouldn’t Love My Baby – Healtline https://www.healthline.com/health/parenting/would-i-love-my-baby?utm_source=ReadNext
Dr. Lucinda, G., Dr. Ajoy, T., (2018, November) Mental health in pregnancy – Royal College of Psychiatrists https://www.rcpsych.ac.uk/mental-health/treatments-and-wellbeing/mental-health-in-pregnancy
Kiemelt kép: https://pixabay.com/hu/photos/terhes-m-anya-terhess%c3%a9g-terhes-n%c5%91-2640994/