Veled is előfordult már, hogy beilleszkedj egy társaságba és elkerüld a konfliktust, rossz döntést hoztál? Ne aggódj! Elárulom, ezzel nem vagy egyedül. Igazából egy nagyon általános pszichológiai jelenség áll befolyásolhatóságod hátterében. Cikkemben kitérek arra, hogyan befolyásol bennünket a csoporthelyzet, és többek közt felfedem a konszenzuskeresés tragédiáját is. Amennyiben kíváncsi vagy, hogy miért is lehet más a véleményed egy társaságon belül, mintha egyedül elmélkednél róla, tarts velem, és tudd meg a választ a cikkből!
Ismered a Challenger-űrrepülőgép-katasztrófa történetét? Van sejtésed arról, hogyan kapcsolódhat ez a konszenzuskeresés tragédiájához? Hadd segítsek megválaszolni a kérdésed!
A Challenger űrsikló katasztrófa a csoportgondolkodás híres példájává vált. A csoportgondolkodás elmélete Irving Janis amerikai pszichológus nevéhez fűződik, aki a csoportos helyzetekben történő döntéshozatal egy jellegzetes problémájának leírására alkotta azt meg. A Challenger esetén a döntéshozók figyelmen kívül hagyták a mérnökök figyelmeztetéseit, és jóváhagyták az űrrepülőgép indítását, mely 73 másodperc múlva felrobbant, és hét életáldozatot követelt. A technikai hiba mellett súlyos következményeket okozott a döntéshozóknál megfigyelhető csoportgondolkodás szindróma.
De mit is jelent ez a fogalom, és hogyan is hatott a döntéshozókra? A csoportgondolkodás egy csoportos döntési helyzet, ahol a csoporttagok mindenáron konszenzust akarnak és figyelmen kívül hagyják, hogy hogyan érik el azt. Feltétele az összetartó csoport, a más véleményektől való izoláció, az erős stresszel járó helyzet és a domináns vezető. A döntéshozók a rájuk jellemző erős csoportkohézió, a külső, társadalmi és politikai nyomás és a konszenzusra való törekvés miatt engedélyezték a kilövést, mely végzetes katasztrófát eredményezett. Ebből a példából láthatjuk, hogy döntéshozatalunk nem csak munkahelyi, hanem a társadalmi szinten is kritikus lehet, ezért kifejezetten fontos a témával való foglalkozás.
Hogyan is jelenik meg a csoportgondolkodás negatív fogalom a hétköznapi életünkben? Bizonyára ismerős lehet a helyzet, amikor egy meetingen ülve egyetértünk a főnökünk javaslatával, habár úgy érezzük, hogy korántsem az lenne a megfelelő megközelítés. A teremben körbe pillantva mégis azt tapasztaljuk, hogy senki sem mond ellenvéleményt. Ez a látvány teljesen elbizonytalanít bennünket, és arra késztet, inkább mi is maradjunk csendben, és értsünk egyet a döntéssel. A példánkban megjelenő pszichológiai fogalmakat nevezhetnénk akár a csoportgondolkodás tüneteinek is negatív hatásaik miatt. Első tünetünk a tévedhetetlenség illúziója, miszerint a főnökünk egy magasabb rendű, szakmailag elismert személy, akinek igaza kell, hogy legyen és akinek a döntéseiben megbízunk. Második tünetünk az egyöntetűség kényszere. Végig nézve a termen könnyen leszűrhetjük azt a helytelen következtetést, hogy munkatársaink mind ugyanazon a véleményen vannak, mint a főnökünk, hiszen nincs ellenvélemény megfogalmazás.
. Érdekesen árnyalja példánkat, ha belevesszük Asch konformitás (vonalhossz) kísérletének eredményeit, ahol egy 7-9 fős csoportnak az volt a feladata, hogy összehasonlítsa egy vonal hosszát három másik vonal hosszával (Asch, 1951; 1955). A döntés először egyszerűnek tűnhet, azonban csupán egy valódi vizsgálati személy volt, a többiek pedig be voltak építve a kísérletbe. A beépített résztvevők olykor direkt téves választ adtak ezzel összezavarva a vizsgálati személyt. A kísérletben valóban résztvevő személyek 75%-ban legalább egyszer csatlakoztak a csoport által kiválasztott téves válaszhoz, illetve a valódi résztvevőkre nehezedő csoportnyomás miatt az összes válasznak 32%-a téves volt.
. Ezek az eredmények szemléltetik, hogy milyen könnyű is elbizonytalanítani az egyéneket csoportos helyzetben, illetve milyen egyszerű letérni a helyes útról a befolyásolás hatására. Azonban, ha a résztvevőnek legalább egy szövetségese volt, aki szintén nem a csoport többségének válaszát adta, akkor a konformitás drasztikusan lecsökkent, ezzel megszüntetve az egyöntetűség jelenségét is. Kifejezetten érdekes, hogy ez a hatás abban az esetben is jelen volt, amennyiben a szövetséges ugyan a csoporttól eltérő, de nem a vizsgálati személlyel megegyező választ adott. Asch eredményei tehát azt mutatják, hogyha hangot merünk adni véleményünknek, azzal a csoportgondolkodás ellen is védekezhetünk.
A munkahelyi példánk a tünetek közül talán az öncenzúra és a csoporton belüli különvélemények elnyomását mutatja be a leginkább. Háborús helyzeteknél és a diktatúráknál gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Mindenki elnyomja a saját véleményét, mert úgy tapasztalja, hogy az különbözik a társadalmilag elfogadott, normává alakult nézettől. A tragédia az, hogy emberek tömegei lehetnek eltérő véleményen, mégis az az illúzió keletkezik, hogy mind ugyanazt a nézetet vallják, és a személyek önmagukban és saját nézeteikben fogják keresni a hibát, így cenzúrázva saját magukat és fenntartva az egészségtelen, pusztító helyzetet.
A cikk végéhez közeledve megosztok veletek néhány stratégiát, melyek segíthetnek a tragédia és a csoportgondolkodás kialakulásának megelőzésében. Ilyen a nyílt viták ösztönzése, a független vélemények bevonása és a csoportvezetői dominancia csökkentése az adott helyzetben. A nyílt vitákkal védekezhettek az egyöntetűség kényszere ellen, és hatékonyabb megoldást találhattok, mert több nézőpontot is figyelembe vesztek. A független vélemények bevonása azért eredményes stratégia, mert egy független személyre – csoporttagokkal ellentétben – nem hat az erős csoportkohézió és a konszenzuskeresés hatása, így könnyebben kifejezheti saját véleményét. A csoportvezetői dominancia csökkentésével a tévedhetetlenség illúziója ellen védekezhettek ezzel utat engedve az egyet nem értés kifejezésének. Bátran alkalmazzátok ezeket a stratégiákat a munkahelyeteken is!
Összefoglalva a konszenzuskeresés tragédiája metaforikus kifejezés arra utal, amikor a túlfeszített, rosszul kezelt konszenzuskeresés komoly negatív következményeket okoz, cikkünk példája esetében az, amikor a csoportgondolkodás erősen és negatív módon befolyásolja a döntési helyzeteket. Pánikra azonban semmi ok, hiszen az előbb említett stratégiákkal, a helyzet felismerésével és a tudatos döntésekkel könnyen elkerülhetitek a csoportgondolkodás szindrómájának kialakulását és védekezhettek a tragikus következmények ellen.
Ha szívesen olvasnál még a témában, cikkem forrását bizalommal ajánlom! Amennyiben olvasnál még más, hasonló pszichológiai témájú ismeretterjesztő cikket, csekkold a KAPSZLI többi írását a honlapunkon.
Szerző:
Kotán Eszter
Források:
Smith, E. R., Mackie, D. M., & Calypol, H. M. (2016). Szociálpszichológia. Budapest: Eötvös Kiadó.
Kiemelt kép: